ez a fejezet a környezet gazdasági funkcióit tárgyalja és a termodinamika törvényeinek relevanciáját vizsgálja. A bioszféra három fő funkciót lát el az emberiség gazdasági tevékenységében. Jacobs ezeket az erőforrások biztosításaként, a hulladéktermékek asszimilációjaként, valamint különféle környezetvédelmi szolgáltatások nyújtásaként azonosítja. Az erőforrásoknak három fő típusa van: nem megújuló, megújuló és folyamatos. Jacobs világosan elmagyarázza, hogy a környezet gazdasági funkciói hogyan kapcsolódnak meglehetősen specifikus módon, a termodinamika első két törvényével. A fejezet azt tárgyalja, hogy a közgazdászok hagyományosan hogyan vizsgálták a természeti erőforrásokat és a környezetet, valamint a gazdasági rendszerek és az ökoszisztémák közötti összefüggéseket. A hagyományos közgazdaságtanban a természeti erőforrásokkal csak olyan mértékben foglalkoznak, amennyire a piacon kereskednek velük. A természet romlása és a környezet szennyezése kívül esik a közgazdaságtan hatókörén mindaddig, amíg ezeket a jelenségeket nem lehet árakkal meghatározni. Ezért a gazdasági növekedést hagyományosan a termelés és/vagy a fogyasztás növekedéseként határozták meg, anélkül, hogy figyelmet fordítottak volna a természet és a környezet megzavarására.