szerkesztői megjegyzés: Ez egy kétrészes TGC kéri sorozat mérlegeli a kérdést, “A keresztények ma kötelesek tizedet?”
- a Biblia tizedet parancsolja a keresztényeknek (William Barcley)
sokan úgy gondolják, hogy a Krisztusban hívőknek tizedet kell adniuk (a meghatározás szerint a jövedelem 10% – át kell adniuk), és sokan használják a “tized és az áldozatok” nyelvét az istentiszteleteken. Mások egyformán meg vannak győződve arról, hogy a hívők számára nem szükséges a tized.
melyik nézet hűségesebb Isten szavához?
ez természetesen nem olyan kérdés, amely miatt a hívőknek meg kellene szakítaniuk a közösséget. A szeretet sokkal fontosabb, mint a tizedről alkotott nézetünk (1 Kor. 13). Még mindig, azt állítanám, hogy a tized nem szükséges, sőt nem is ösztönzik a Jézus Krisztusban hívők számára. De egy ilyen álláspontot meg kell magyarázni.
tized az Ószövetségben
mit mond az Ószövetség a tizedről? Ábrahám a hadizsákmányának tizedét a Melkizedeknek adta (ter 14:20), és a héberek e beszámolóhoz folyamodnak, hogy támogassák a Melkizedek papságának felsőbbrendűségét Lévi felett (Zsid. 7:4–10). Isten Bételben találkozott Jákóbpal, és szövetségi áldásokat ígért neki; a pátriárka pedig tizedét ígérte annak, amit kapott (ter 28,22).
Izrael magjának, gyümölcsének és nyájának tizede az Úrnak adatott (Lev. 27: 30-32; Deut. 14: 22-24; vö. 2 Krón. 31: 5-6; Neh. 13:5, 12). A nép tizedet adott a Lévitáknak, hogy támogassák őket (Num. 18: 21-24; vö. Neh. 10:38; 12: 44), A Léviták pedig tizedet adának a főpapnak (Num. 18:25–28). Azokat, akik nem tettek tizedet, átokkal fenyegették, míg akik megtették a tizedet, áldást ígértek (Mal. 3:8–10).
bár feltételezhetjük, hogy az ószövetségi Izrael összesen 10 százalékot adott, valójában nehéz felismerni, hogy mennyit adtak. Nem maradhatunk el a részleteken ebben a rövid cikkben, de egyesek szerint az izraeliták 14 tizedet adtak hét év alatt; mások úgy vélik, hogy 12-et adtak. Függetlenül attól, hogy ha összeadjuk a szükséges tizedet, az összeg minden bizonnyal meghaladta a 10 százalékot. Valójában ez a szám valószínűleg valahol 20 százalék körül volt évente.
miért nem szükséges ma a tized?
hét döntő ok van arra, hogy azt mondjuk, a keresztényeknek nem kell tizedet fizetniük.
1. A hívők már nincsenek a mózesi szövetség alatt (Róm. 6: 14-15; 7:5-6; Gal. 3: 15-4: 7; 2 kor. 3:4–18).
a mózesi szövetségben meghatározott parancsok már nem érvényesek a hívők számára. Egyesek a polgári, ceremoniális és erkölcsi törvény megosztására hivatkoznak, hogy támogassák a tizedet. Mégis ezek a megosztottságok, megjegyzem, nem az az alap, amelyet Pál használ, amikor foglalkozik azzal, hogy a törvény hogyan vonatkozik ránk ma. És még ha használjuk is ezeket a megkülönböztetéseket, a tized nyilvánvalóan nem része az erkölcsi törvénynek. Igaz, hogy az Ószövetség erkölcsi normái ma is érvényben vannak, és megkülönböztetjük őket Krisztus újszövetségi törvényétől, de a tized nem tartozik ezek közé a parancsok közé.
2. Ábrahám és Jákob példái nem normatív minták.
egyesek úgy gondolják, hogy a tizedet azért kell megfizetni, mert Ábrahám és Jákob is tizedet adott, és mindketten a mózesi szövetség megkötése előtt éltek. Az ilyen példák aligha bizonyítják, hogy a tized mindig érvényes, azonban. Ábrahám ajándéka a Melkizedeknek egyszeri esemény volt; nincs bizonyíték arra, hogy rendszeresen tizedet adott Istennek.
Jákob tizedét odaadva háláját fejezte ki Istennek, amiért megígérte, hogy vele lesz és megvédi őt. Hálája és nagylelkűsége ma is szól hozzánk, de Jákob történelmi leírása nem támasztja alá azt az elképzelést, hogy minden hívőnek jövedelmének tizedét kell odaadnia Istennek.
3. Tizedet adtak a Lévitáknak és a papoknak, de nincsenek Léviták és papok az új szövetségben.
a Léviták és a papok az Ószövetség áldozati rendszeréhez voltak kötve. Minden hívő pap (1pét. 2: 9; jel. 1: 6; 5:10; 20:6), Jézus, mint a mi Melkizedek főpap (Zsid. 7).
4. A tized ahhoz a földhöz van kötve, amelyet Izrael az Ószövetség alatt kapott.
Izraelnek háromévente tizedet kellett ünnepelnie Jeruzsálemben. De ez a követelmény nem vonatkozik a mai keresztényekre. A zsidókhoz, mint nemzethez kapcsolódott-azokhoz a zsidókhoz, akik az ígéret földjén éltek. Krisztus eljövetelével a zsidó nemzet már nem Isten népének helye, bár az egyes zsidók a Jézusba vetett hit révén az egyház részét képezik.
a földi Jeruzsálem már nem központi szerepet játszik Isten szándékaiban (Gal. 4:25). A hívők a mennyei Jeruzsálem részét képezik (Gal. 4:26), és várom, hogy eljöjjön a város (Zsid. 11:10), az új egekbe és az új földre (jel 21:1-22: 5). Ábrahám nem Izrael földjének örököse, hanem az egész világnak (Róm. 4:13).
5. Ha ma tizedet kell fizetni, mennyit kell adnunk?
mint fentebb megjegyeztük, a szám minden bizonnyal több mint 10 százalék volt, közelebb a 20 százalékhoz. Azoknak, akik a tizedet támogatják, valószínűleg 20% – ra kell rendezniük.
6. Amikor Jézus megerősítette a tizedet, az még az új szövetség hajnala előtt volt.
egyesek azzal védik a tizedet, hogy azt mondják, Jézus dicsérte a tizedet, még akkor is, ha azt mondta, hogy ez kevésbé fontos, mint más dolgok (Mát. 23: 23; Lukács 11:42). Ez az érv erősnek tűnik, de nem meggyőző. Jézus azt is megemlítette, hogy áldozatokat mutat be a templomban (Mt. 5: 23-24), de A keresztények nem gondolják—még akkor sem, ha a templomot újjáépítették—, hogy ezt kellene tennünk. Urunk szavai érthetőek, ha a Megváltó történelemben elfoglalt helyére gondolunk.
Jézus az áldozatokról és a tizedről beszélt a kereszt és a feltámadás előtt, az új szövetség hajnala előtt. A tizedet és az áldozatokat illusztrációként használta, amikor kortársaihoz fordult. Megtartotta a törvényt, mivel “a törvény alatt született” (Gal. 4:4). De ma már nem fogadhatjuk el az ő szavait a tized dicséreteként, mint ahogy az áldozatáldozatokról szóló szavait sem.
7. Sehol sem említik a tizedet, amikor az Újszövetségben nagylelkűen adandó parancsok találhatók.
amikor a keresztényeket arra utasítják, hogy adjanak a szegényeknek, nem parancsolják meg nekik, hogy adják “a szegény tizedet.”Ehelyett arra utasítják őket, hogy nagylelkűek legyenek a rászorulók megsegítésében (ApCsel 2:43-47; 4:32-37; 11:27-30; Gal. 2:10; 1 Kor. 16:1-4; 2 kor. 8:1–9:15). Például az 1korinthus 16: 1-4—a népszerű körökben gyakran idézett szakasz-nem említi a tizedet, hanem a jeruzsálemi szegény szentek egyszeri ajándékára vonatkozik.
adj nagylelkűen
annak ellenére, hogy ma nincs szükség tizedre, ebből nem következik, hogy a hívőknek fel kell gyűjteniük vagyonukat.
azt a parancsot kaptuk, hogy támogassuk azokat, akik az evangéliumot hirdetik (Mt. 10:10; Lukács 10: 7; 1 Kor. 9: 6-14; 1 Tim. 5:17–18). És miközben élveznünk kell azokat a jó dolgokat, amelyeket Isten ad nekünk, arra is meghívást kapunk, hogy nagylelkűek legyünk a rászorulókkal szemben (1 Tim. 6:17-19; 2 kor. 8–9). A gazdagság olyan könnyen bálványsá válhat, ami arra késztet minket, hogy elhagyjuk az Urat.
mivel Isten a mi kincsünk, a hívőknek nagylelkűen és szabadon kell adniuk. Nyugaton sokak számára ez azt jelenti, hogy több mint 10 százalékot adnak.
mégis, a Szentírás nem parancsolja meg a keresztényeknek, hogy tizedet adjanak—és a Szentírás, nem a hagyomány, a mi uralmunk és tekintélyünk.