November 21, 2019
ma a globális tengeri olaj-és gázkút-termelés mintegy 5% – át üzemanyagként használják a tengeri termelési platformok táplálására.
a kútfejes termelés használata azonban csökkenti az értékesítési mennyiségeket és növeli a műveletek szénlábnyomát, ami viszont potenciális adóterheket jelent az olaj-és gázipari vállalatok számára a jövőben.
ez üzleti lehetőséget teremt a nagy olaj-energiatermelési műveletekre a megújuló energiaforrásokkal, és néhány vállalat elkezdi feltárni.
évente körülbelül 16 terawattórát használnak a tengeri olaj-és gázkitermelő platformok áramellátására világszerte, ami nagyjából megegyezik Horvátország teljes éves hazai villamosenergia-fogyasztásával. Wood Mackenzie megállapítja, hogy ez jelentős lehetőség a megújuló energiaforrások számára.
három megközelítés
bár van értelme a tengeri olaj-és gázkitermelő platformok megújuló energiaforrásokkal történő működtetésének, vannak helyek, ahol ez jobban működik, mint mások.
ahol a fejlesztések közel vannak a tengerparthoz, a megújuló energiaforrásokat a szárazföldön lehetne használni olaj-és gázfúró platformok energiaellátására. A partról érkező platformok áramellátását már használják a part közelében végzett egyes műveletekhez.
Norvégiában olyan projektek, mint a Johan Sverdrup és az Utsira High ring mutatják be, hogy mi lehetséges a megújuló energiaforrásokkal a partról.
Norvégia azonban egyedülálló helyzetben van, mivel fő hazai áramforrása a vízerőmű, és számos platform elérhető a szárazföldről.
egy másik megközelítés az energia biztosítása a meglévő tengeri forrásokból.
egyes helyeken a tengeri szélerőművek és az upstream olajfejlesztések átfedik egymást. Idővel, mivel ezek a tengeri szélerőművek új piacokat keresnek, ezeknek a platformoknak az áramellátása életképes forrása lehet a hosszú távú ellátási megállapodásoknak.
egy olaj-és gázipari platform üzemeltetője ezzel a megközelítéssel felére csökkenthetné villamosenergia-számláját, ha tiszta energiára váltana, a Wood Mackenzie nemrégiben megjelent tanulmánya szerint.
az utolsó megközelítés az in situ megújuló energia lenne, amelyet kifejezetten a tengeri platformok kiszolgálására fejlesztettek ki.
az Equinor Hywind Tampen projektje, amelyről 2019 októberében végleges beruházási döntés született, korai példája ennek a megközelítésnek. A projekt része lesz egy 88 megawattos úszó szélerőműpark a Gullfaks és a Snorre platformok között, amely a platform energiaigényének 35 százalékát biztosítja.
a szélturbinákon túl a lebegő napenergiának van lehetősége. A lebegő napenergia nem igényel skálát a kereskedelmi küszöbérték eléréséhez, és bármilyen vízmélységben működhet. A levegőben lévő szél (azaz a repülő sárkányok) egy másik lehetséges lehetőség, bár ez egy születő technológia.
befektethető
az Offshore villamosítás különféle működési előnyöket biztosítana terepi szinten az olaj-és gázipari vállalatok számára, és több termelést hozna vissza az értékesítési vezetékbe.
ezenkívül Wood Mackenzie arra számít, hogy a szén-dioxid-adók az elkövetkező években egyre gyakoribbá válnak. A Wood Mackenzie alapesetében tonnánként 40 USD szén-dioxid-ár mellett az offshore ipar által termelt 200 millió tonna CO2 az olaj-és gáziparnak évente körülbelül 8 milliárd dollár adót fog fizetni. Ha a szén-dioxid-adók magasabbak, ez a szám növekedni fog.
a megújuló energiaforrások használata a platformok számára csökkentené a tengeri olaj-és gázipari műveletek szénlábnyomát és az üzemeltető vállalatok kapcsolódó költségeit.
***
Malcolm Forbes-Cable A Wood Mackenzie Upstream Consulting alelnöke és a Why Power Oil and Gas Platforms with Renewable Energy című ingyenes kutatási insight szerzője?