felmelegedés és Korallfehérítés
egyes tudósok azt jósolják, hogy a globális zátonyok 90% – a évente súlyos fehérítést fog tapasztalni 2055-ig.
a legtöbb korallnak keskeny hőmérsékleti toleranciája van. Amikor a hőmérséklet túl meleg lesz, a korallok kiszorítják a bennük élő szimbiotikus algákat (zooxanthellae), amelyek fehérekké válnak, és elveszítik egy fontos táplálékforrást. Bár a korallok túlélnek egy fehérítő eseményt, sebezhetőbbek a betegségekkel szemben, és végül meghalnak, ha a tengeri hőhullám túl sokáig tart.
tengerszint-emelkedés
a part menti közösségekben 200 millió ember költözhet ki, ha a korall növekedése nem tart lépést a tengerszint emelkedésével.
az előrejelzések szerint a korallok mélyebb vízbe kerülnek, ami azt jelenti, hogy kevesebb napfényt kapnak (létfontosságú táplálékforrásuk), és lassabban növekednek. Ahogy a partvonalak erodálódnak, a korallokat is jobban érintheti a szennyezett lefolyás és az ülepedés.
erősebb viharok
200 millió ember függ a korallzátonyoktól, hogy megvédje őket a viharhullámoktól.
a tengerfelszín hőmérsékletének emelkedésével a hurrikánok, ciklonok és a korallzátonyokat károsító tájfunok erősödnek. A viharokból származó heves esőzések a part menti területeket is ronthatják, és szennyezettebb lefolyást hozhatnak az óceánba.
óceán savasodása
a fosszilis tüzelőanyagok kibocsátásának 48% – át elnyeli az óceán. Ahogy az óceánok elnyelik a szén-dioxidot (CO2), savasabbá válnak. Ez befolyásolja a zátonyépítő Korallok azon képességét, hogy megnöveljék csontvázukat és megalapozzák a korallzátonyokat. A gyengébb csontvázak a korallokat is sebezhetőbbé teszik a betegségekkel és a viharok által okozott pusztítással szemben. Valójában a kutatások azt mutatják, hogy ha magas CO2-szintnek vannak kitéve, a korallok nem produktívak, és a fehérítés kockázata akár 50% – kal is megnő.
