a hőhullámok a menopauza idején szorongóak a nők számára, és rossz életminőséget eredményeznek. A jelenlegi felülvizsgálat célja a rendelkezésre álló kezelési módok értékelése volt, amelyeket fel kell használni a hőhullámok kezelésére. A menopauza a nők életének utolsó menstruációjára utal, és 12 hónapos amenorrhoea után kijelenthető. A vasomotoros tünetek, beleértve a hőhullámokat és az éjszakai izzadást, gyakoriak a menopauza után, és csaknem 50-85% – ot érintenek 45 évnél idősebb nők. Hőhullámos roham során a test és a bőr maghőmérsékletének átlagos növekedése 0,5 (C) és 0,25 – 3 (c) (c). Az alacsony ösztrogénszint a menopauza idején és annak összefüggése a hőhullámok epizódjainak kiváltásában még mindig vita tárgyát képezi. A legelfogadottabb hipotézis az ösztrogén ingadozások által kiváltott termoneutrális zóna (TNZ) szűkítése. Bár a hormonpótló terápia (HRT) továbbra is az ilyen tünetek enyhítésének szokásos kezelése, az életveszélyes mellékhatások előfordulása visszatartotta az egészségügyi szakembereket annak használatától. A hormonpótló kezelés alkalmazásával járó szövődmények elkerülhetők a betegek megfelelő értékelésével a kezelés megkezdése előtt. Számos irányelv azt is javasolta, hogy a HRT (ösztrogén és progeszteron) akár hét évig is biztonságos legyen. Mind a hormonális, mind a nem hormonális kezeléseket használják a hőhullámok kezelésére. Mivel a hőhullámok a menopauza legkevésbé értékelt és elhanyagolt szövődményei, a jelenlegi áttekintés részletes információkat nyújt annak hátteréről, patofiziológiájáról és kezeléséről, és hangsúlyozza a kezelés szükségességét.