Keystone Features/Getty Images
valós tapasztalataink szerint a hivatalos inflációs ráta nem tükrözi a burritótól az egészségügyig terjedő összes költség tényleges növekedését.
háztartásunkban az inflációt a Burrito Index segítségével mérjük:mennyibe került egy szokásos burrito a kedvenc taco teherautónkban?
mivel részletes nyilvántartást vezetünk a költségekről (szükségszerűség, ha önálló vállalkozó szabadúszó író vagy), nagy pontossággal nyomon tudom követni a Burrito Index valós inflációját. A helyi Taco teherautónkból származó rendszeres burrito költsége 2,50 dollárról 2001-re 5 dollárra nőtt 2010-ben 6,50 dollárra 2016-ban.
ez 160% – os növekedés 2001 óta; 15 év, amikor a hivatalos inflációs ráta arról számol be, hogy amit 1 dollár vásárolt 2001-ben, állítólag ma 1,35 dollárral lehet megvásárolni. Ez a hatalmas vásárlóerő-veszteség nem tükröződik az infláció hivatalos mértékében, amely azt állítja, hogy az infláció visszafogott (évente körülbelül 1%).
ha a Burrito Index nyomon követte a hivatalos inflációt, akkor a teherautónknál a burrito 3,38 dollárba kerül — csak 35% – kal több, mint 2001-ben. Hasonlítsa össze ezt a mai 6,50 dolláros tényleges költséggel-majdnem kétszerese annak, amit a hivatalos inflációs számítások szerint “meg kell fizetnie”.
2001 óta a valós burrito index 4,5-szer nagyobb, mint a hivatalos inflációs ráta — nem triviális különbség.
2010 és most között a Burrito Index 30% – os növekedést regisztrált, több mint háromszorosa a hivatalosan regisztrált 10% – os vásárlóerő-csökkenésnek.
a Burrito indexem a valós infláció durva és kész indexe. Annak biztosítása érdekében, hogy az intézkedés nem szélsőséges aberráció, nyomon kell követnünk a nagy jegyű tételek, például a főiskolai tandíj és az egészségbiztosítás, valamint a helyi önkormányzatok által nyújtott szolgáltatások valós költségeit is. Amikor ezt tesszük, hasonló nagyságrendű eredményeket figyelünk meg.
az elvihető? A pénzünk sokkal gyorsabban veszíti el vásárlóerejét, mint azt a kormány szeretné elhitetni velünk.
a hivatalos statisztikák szerint az infláció mindössze 6% – kal csökkentette a dollár vásárlóerejét 2011 óta: alig haladja meg az évi 1% – ot. Állítólag vásárlóerőnk 27% — kal csökkent az 12 évek óta 2004 óta-átlagosan 2.25% évente.
de a valós tapasztalataink szerint a hivatalos inflációs ráta nem tükrözi a burritótól az egészségügyig terjedő költségek tényleges növekedését.
a komor valóság az, hogy a reálinfláció 7+% évente.
mi történne, ha kiderülne az infláció valódi mértéke? Az egész status quo azonnal összeomlana. Fontolja meg a társadalombiztosításra, a kamatlábakra és az államadósság refinanszírozási költségeire gyakorolt közvetlen következményeket.
a magánszektor elfogulatlan erőfeszítései a reálinfláció kiszámítására évi 7-13% körüli rátát eredményeztek, a területi beállítástól függően-ez a hivatalos évi 1% körüli ráta sokszorosa.
mi történik, ha a status quo elfogadja a 7+% – os infláció valóságát? Íme néhány következmény:
1. A társadalombiztosítás kedvezményezettjei 7+%-os éves emelést követelnének a nulla vagy közel nulla éves emelés helyett. A társadalombiztosítási rendszer, amely már több juttatási kifizetést oszt el, amelyet a bérszámfejtési adóbevételekben kap, azonnal a vörösbe kerülne.
(kérjük, ne állítsa, hogy az SSA vagyonkezelői alapja évtizedekig fizetőképes lesz. Sokszor elutasítottam az illuzórikus Vagyonkezelő Alap csalását. A valóság az, hogy a szövetségi kormánynak kölcsön kell vennie a társadalombiztosítási kiadások minden dollárját, több kincstári kötvény eladásával, ugyanúgy, mint minden más Dollár deficitköltséget.)
a társadalombiztosítási rendszer fenntarthatatlannak bizonyulna, ha a valós inflációt (évi 7+%) nyilvánosságra hoznák.
2. A globális befektetők elkezdhetik igényelni a Reálinfláció feletti kincstári kötvények hozamát. Ha az infláció 7% – on fut, akkor a kötvényvásárlóknak évente 8% – ot kell keresniük, csak hogy 1% – os reálhozamot érjenek el.
a központi Államok csak azért képesek fenntartani hatalmas hiánykiadásaikat, mert a kamatlábak és a kötvényhozamok nulla közelében vagy akár nulla alatt vannak. Ha a szövetségi kormánynak hirtelen 8% — ot kellene fizetnie a lejáró államkötvények átgörgetéséért, akkor a meglévő adósság kiszolgálásának költségei — nem beszélve arról, hogy évente további 400 milliárd dollárt vagy annál többet kell kölcsönözni-az egekbe szöknének, kiszorítva az összes többi kormányzati kiadást és hatalmas hiányokat váltva ki, csak hogy kifizesse a meglévő adósság növekvő kamatát.
a 8+% – os kötvényhozamok összeomlanák a hatalmas államháztartási hiánykiadások status quo-ját.
3. A magánszektor kamatlábai is emelkednének, ami elnyomná a magánhitelezést. Hány autót, teherautót és lakást adnának el, ha a vásárlóknak 8% – os kamatot kellene fizetniük az új hitelek után? Sokkal kevesebb, mint értékesítik 1% kamat auto hitelek vagy 3,5% jelzálog.
4. A magán-és állami hitelfelvétel bármilyen súlyos visszaesése az egész rendszert tönkretenné.Emlékezzünk arra, hogy az új hitelfelvétel nagyon szerény csökkenése majdnem összeomlott a globális pénzügyi rendszerben 2008-09-ben, mivel az egész rendszer a fogyasztás, a diákhitelek, az adók stb.
a komor valóság az, hogy a reálinfláció 7+% évente, és ezt a valóságot el kell rejteni az infláció hamis hivatalos számításai mögött, mivel ez a valóság összeomlana az egész status quo-val.
a szupergazdag eliteket, akik 10+% – os hozamot keresnek részvényeken, kötvényeken és ingatlanportfóliókon, nem érinti különösebben a 7% – os infláció; valódi vagyonuk továbbra is szépen bővül.
Kit pusztít el a 7+% – os reálinfláció? Mindenki, akinek a jövedelme stagnált, és mindenki, aki a bérektől függ, nem pedig a vagyontól, hogy kijusson — más szóval az alsó 95%.
miért nem hallottunk erről a választási szezonban?