kékúszójú tonhal: veszélyeztetett fajok
kékúszójú tonhal: gyors és éhes
a “tonhal” szó a görög jelentésből származik “rohanni.”A kékúszójú halak akár 90 kilométer / óra sebességet is képesek elérni. A nagy sebességű gyorsulás során a tonhal képes visszahúzni uszonyait résekbe. Hosszú vándorláson mennek keresztül, folyamatosan úsznak, hogy lélegezzenek, és folyamatosan hőt termelnek, hogy megemeljék és fenntartsák az izom -, szem -, agy-és belső hőmérsékletet a környezeti vízhőmérséklet felett.
a kékúszójú tonhal melegvérű természetének eredményeként falánk ragadozók, nagy mennyiségű tápláló zsákmányra van szükségük a túléléshez. A kékúszójú tonhal elsődleges zsákmányforrásai az Atlanti-óceán nyugati részén szintén intenzív kereskedelmi halászati erőfeszítésekkel szembesültek. A kékúszójú halak rekord alacsony populációjával most az elsődleges élelmiszerforrások alacsony populációival is szembesülünk.
Észak-Karolina partjainál az Atlanti menhaden a leggyakoribb Zsákmány, étrendjük közel 96 százalékát teszik ki. Északabbra a kékúszójú halak szinte teljes egészében homoklándzsával táplálkoznak, a tintahal és más halfajok étrendjük kisebb részét teszik ki. Az Atlanti makréla és a hering fontos zsákmányfaj a Maine-öböl bizonyos régióiban.
az Atlanti kékúszójú tonhalnak csak két ívóhelye ismert. A Mexikói-öböl az Atlanti-óceán nyugati állományának elsődleges ívóhelye. Noha a kékúszójú tonhal célzott halászatát 1982 óta tiltják az öbölben, a folyamatos járulékos fogások továbbra is kimerítik az állományt. Ennek eredményeként az Atlanti kékúszójú tonhal ívó állománya az Atlanti-óceán nyugati részén több mint 82 százalékkal csökkent.
Atlanti kékúszójú tonhal az Egyesült Államokban
a Nyugat-Atlanti kékúszójú tonhal a tonhal és a kardhal halászatának célpontja az Egyesült Államok keleti partja mentén és a Mexikói-öbölben.
a keleti parton folytatott halászat viszonylag kis termést hoz az iskolázottakból és a közepes méretű kékúszójú tonhalból, a fogások nagy részét a szabadidős halászat teszi ki. A kereskedelmi halászat jelenleg három nagy kékúszójú tonhalat foghat és értékesíthet utanként,míg a szabadidős halászok napi egy kékúszójú tonhalat tarthatnak.
a Mexikói-öbölben tilos a kékúszójú halak célzott betakarítása. A horogsoros és vonóhálós halászatban részt vevő halászok azonban “járulékos” fogásként utazásonként egy kékúszójú tonhalat tarthatnak. A kékúszójú tonhal vándorlása januártól júniusig hozza az ívási korú – legalább kilenc éves — tonhalat az öbölbe.
a magas hőmérséklet és a kimerült oxigénszint következtében az öbölben kifogott kékúszójú tonhal rendkívüli fiziológiai stressznek van kitéve, és nagyobb valószínűséggel pusztul el, ha a horogsoros halászat során kifogják és eldobják.
a kékúszójú tonhal világszerte történt korábbi betakarítása azt mutatta, hogy ez a faj nagyon érzékeny a kereskedelmi betakarításokból eredő populációcsökkenésre, és egyes populációk soha nem térnek vissza a kereskedelmi szempontból életképes szintre.
különösen a Brazília és Észak-Európa partjainál élő kékúszójú tonhalpopulációk maradnak távol sok évvel azután, hogy a világ egyik legnagyobb kékúszójú tonhal-kirakodását támogatták.
hacsak nem lépünk gyorsan a kékúszójú tonhal túlhalászásának megállítása és zsákmányuk megőrzése érdekében, nem valószínű, hogy a kékúszójú tonhal valaha is felépül.