cél: a mikrotörés jól bevált kezelési eljárás a nagy igényű populáció kondrális hibáinak kezelésére, jó rövid távú eredményekkel. Vizsgálatunk célja a mikrotörés hosszú távú klinikai kimenetelének értékelése volt teljes vastagságú kondrális rendellenességekkel rendelkező sportolók kezelése.
módszerek: 1991 és 2001 között 170 beteget kezeltek mikrotöréssel teljes vastagságú térd chondralis elváltozások miatt intézetünkben, közülük 67-et vontak be ebbe a vizsgálatba, és prospektív módon követték nyomon. Hatvanegy sportoló (91%) állt rendelkezésre a végső nyomon követés során (átlagosan 15,1 év). Az átlagos lézióméret 401 67 mm2 volt. Lysholm, Tegner és nemzetközi Térddokumentációs Bizottság (ikdc) (szubjektív-objektív) pontszámokat használtunk műtét előtt és 2 éves, 5 éves és végső nyomon követés során; Térdsérülés és Osteoarthritis eredmény pontszám (KOOS), visual analog scale (VAS) és Marx pontszámokat is gyűjtöttek a végső nyomon követés során.
eredmények: az IKDC, Lysholm és Tegner pontszámok 2 év alatt jelentősen emelkedtek, de hosszú távon fokozatosan romlottak; az átlagos pontszámok azonban a végső követéskor jelentősen meghaladták a kiindulási értéket. Hét beteget (11%) kudarcnak tekintettek, mivel az első 5 évben újbóli sérülés vagy tartós fájdalom miatt újabb műtéten estek át. Megerőltető tevékenységek során jelentkező fájdalomról és duzzanatról csak kilenc betegnél számoltak be a 2 év végére és 35 betegnél a végső követéskor. A kisebb léziók (400 mm2) és a fiatalabb betegek (30 év) szignifikánsan jobb eredményeket mutattak KOOS, VAS és Marx pontszámokban. A végső nyomon követés során végzett röntgenfelvételek a térd 40%-ában igazolták az osteoarthritis változásainak progresszióját, nagyobb arányban az idősebb betegeknél, akiknél nagy vagy többszörös léziók voltak (p < 0, 05).
következtetések: A kisebb elváltozásokkal rendelkező fiatal betegeknél alkalmazott mikrotörés jó klinikai eredményeket kínálhat rövid és hosszú távú nyomon követés esetén; az elváltozás mérete fontosabb prognosztikai tényező, mint az életkor. A klinikai kimenetel romlása a kezelést követő 2 és 5 év után várható, és degeneratív változások vannak jelen a hosszú távú nyomon követés során, nagyobb arányban az idősebb sportolóknál, nagy, többszörös léziókkal.
bizonyítékok szintje: IV.